Jeges szél
csípte az arcom, a szemeim szárazak és hidegek voltak mégis az arcomra fagyott
pár könnycsepp. Azt kívántam bár maradhatnék a meleg szobám biztonságában egy
könyvet olvasva. De akármennyire is szerettem csöndben a melegben olvasni,
elmélkedni, az ajtón lévő vékony kis rigli nem tartotta vissza azt ami elöl
most menekülök. Mert igen, menekülök. Szégyenszemre feladtam és megfutamodtam.
Eljött az a pillanat hogy akárhol is legyek, bárhol is kössek ki utam során az
csak jobb lehet.
Azokra
gondoltam akiket a hátam mögött hagytam. Hogy milyen hatással lesz rájuk az
eltűnésem, milyen gyorsan teszik túl magukat rajta. És hogy meddig kell majd
elmennem. Melyik vonatra üljek? Hova
menjek? Nem tudom. Nem tudom és nincs időm gondolkozni rajta. Úgyhogy felültem
az első vonatra ami a 12-es vágányra beért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése