Nem vettem észre mikor cseperedtem fel annyira hogy tudjak egyedül enni. Nem vettem észre hogyan történt meg az hogy egyedül kezdtem járni a várost, hogy én is ajándékok után kutassak. De arra emlékezni fogok, hogy mikor tudatosult bennem az a mondat amit annyiszor hallottam: "Adni jobb mint kapni". Igen, ez tényleg nagyon bölcs mondat, és nagyon kedves is de ugyan melyik 10 éves hinné el hogy van annál szebb pillanat mint mikor ő kap ajándékot nem pedig ő ad. Mert az irigység oly nagy úr, hogy sokáig képes irányítani minket, sőt valakit talán élete végéig is.
Büszke vagyok magamra. Igen büszke vagyok, mert én már nem vagyok e zsarnok érzés alattvalója. Valami megváltozott és nekem tetszik! Sosem fájlaltam ha valaki kap valami szépet, de most arra jöttem rá hogy egyszerűen igaz a mondat miszerint jobb adni. Igen eljött az az idő hogy nem én örömködöm vigyorogva a csomagolópapír fecnik fölött. Eljött annak az ideje hogy észrevegyem ebben az ünnepben azokat az apró dolgokat amikre eddig nem figyeltem a nagy rohanás közepette. A kivilágított terek, fák és házak, az ajándékszatyrokkal rohanó tömeg a sétányon. De ami a legszebb, az a mosoly. Az a gyengéd, igaz öröm mosoly amit annak az arcán látok akit valami szívének kedvessel lepem meg. Ezer szó is kevés lenne hogy köszönetet mondjon nekem, semmi nem mérvadó ahhoz az őszinte csillogáshoz a szemekben amit akkor látok. Szívet melengető érzés ami visszarepít egy olyan letűnt korhoz amikor ez az ünnep teljesen más jelentéssel bírt.
Lehet hogy már nem jelent annyit a karácsony min régen, hogy a körítés megváltozott és szörnyen a pénz világába hajlunk. De hiszen mit is vártunk? Fejlődünk, de senki nem szólt merre. Egyedül egy valami próbált figyelmeztetni minket.... A fejünk felett elszálló idő. :)
4 megjegyzés:
Aki ad az kapni is fog.. ha mindenki adni akarna akkor senki nem nélkülözne sem tudást sem pénzt, mert mindenki azt adná amije van, mindenki adni tudna valamit,és akarna is adni...így neki is adni akarna mindenki..
A siker titka nem az ha magunknak akarunk valamit elérni...az ha azért akarunk sikeresek lenni,h adhassunk... ha sokat adunk sokat kapunk..még többet, mint amennyit adtunk.. jóból is rosszból is...ezért kell vigyázni mit adunk...haragot vagy szeretetet? rajtunk áll..
Minden ott van szemünk előtt csak az a kérdés, hogy miként vagyunk képes odafigyelni önmagunkra, az életünkre, mert ez fogja meghatározni, hogy miként tekintünk a környezetünkre és mindarra, ami meghatározza az életünket. Minden, ami bennünk megtalálható, amit önmagunkkal szemben megélünk, azt fogjuk kisugározni a környezetünk felé is. Az idő önmagában nem sokat jelent, mert minden akkor nyeri el a legfőbb értelmét, ha önmagunk számára maradandóvá válik, amibe az idő vasfoga sem képes beleszólni. Az élet hajszolásának közepette egyesek könnyedén átsiklanak az élet apró pillanatai felett, melyet jelentéktelennek hisznek, holott minden egyes pillanatban felfedezhető annak varázsa, amely szebbé tenné a napjaikat. Adni csak az tud, aki tisztán és szabadon képes önmagát nyújtani, és nem hagy teret a saját félelmeinek, amelynek hatására a bizalmatlanság és kétségek határoznák meg az önmagával szembeni viszonyát is.
Egy kis helyesbítés az utolsó mondatnál: "amelynek hatására a bizalmatlanság és kétségek sem határoznák meg az önmagával szembeni viszonyát"
Köszönöm a hozzászólásokat, gyakorlatilag azt fogalmaztátok újra mint amit én leírtam illetve akartam leírni a kis szövegemmel :)
Örülök hogy vannak ilyen emberek!
Megjegyzés küldése