Körbenézek ezen a pusztán
Mit lát csodára nyílt szemem,
A fűz már csak egy öreg kóró
A patak már csak egy kiszáradt gödröcske.
Mégis mikor az égre nézek
Rám mosolyog a szél,
A patak gyenge hulláma
Gyermekkorom fénye,
Lelkem legszebb álma.
Már nem lógatja szél a könnyed kis hintát
Már nem visong annyi gyermek,
Nincs, mi visszahozza ajkam lágy mosolyát.
Elmúlt ez is mint a rohanó évek
Volt már szebb is, de tudom,
Ami jön, attól már nem kell féljek.
Ha lehunyom szemem
Látom azt, hogyan játszottam itt,
Az egész világon ez itt mind,
Ez itt az én helyem.
Elmúlt ez is, mint a nyár
Jött a tél ridegen, én meg itt hagytam,
Hiába jöttem vissza itt semmi nincsen már.
Csak az emlék maradt meg
De az örökké él bennem,
Hisz elzártam itt mélyen a szívemben.
Hisz elzártam itt mélyen a szívemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése