Forró, lágy érintések
Hozzád üldöző vad csókok,
védtelen mégis erős ölelések
gyakran kimondott túlzott bókok.
Csodával teli, gyönyörtől ködös
árt omlasztó gyengédségtől olvadó,
minden út mit bejársz rögös,
egyenest csakis felém mutató.
Egy szív két ketrecben vergődve
kulcsa messzi vizeken sötétben,
réges rég elmerülve kiutat keresve
helye van ebben a veremben.
Ragyogva vész el bennem
minden éltető sugarad, melengetve
követ s vigyázza minden tettem,
hogy napunk ne legyen soha rejtve.
Kihunyni míg csak éltet e tüzet,
nem hagyom, téged élesztelek örökkön,
mint liszt és só a kenyeret,
nyugodni már nem fogunk csak az örök zöldön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése