Egy utcával előtte a buszról, még vicces, rémisztő maszkokba bújt embereket látni. Mindenki valamilyen buli irányába vette útját, nevetgélve vágják a pofákat, üvegekkel kezeikben hatásvadász monológokba mélyedve botorkálnak a sötétben. Aztán befordul a busz egy olyan helyre, amit ha egy hétköznapi napon látsz, fel sem tűnik, el sem gondolkozol...De most, autók tömege torlaszolja el az út felét, a másikat pedig lámpásokkal gyalogló családok. Egy irányba megy mind, mozgó kis fénypontok, amik csatlakoznak ahhoz a látványhoz amitől elakad a lélegzeted. Se egy rozzant viskót, se fákat nem látsz, csak a csillagos eget megszakító kicsiny fényországnak, ami úgy tűnik egész a végtelenségig nyúlik. Minden egyes lelket, egy kicsiny kis láng őriz, a fák, és a keresztek is mind fénybe borulnak. Csatlakozom én is egy kis, szerény mécsessel, egy újabb kis fénypöttyel a fényországba, amit valaki messziről, ámulva néz.