Hófödte téli táj volt az első, amit megláttam. Az ágak nehezen nyúltak a
föld felé, a nap első gyenge sugarai olvasztották az ereszről csüngő
jégcsapokat. Előkerült a szánkó, kesztyű, és sapka, egy tucat ruha, és
nekiszaladtunk az erdőnek. Apró állatok nyomain siklottunk át, a csöndet csak a
recsegő fák, és kacagásunk töltötte be. Egy egész percnél sem éreztük többnek a
délelőttöt, úgy szaladt el mellettünk az idő. Hidegtől piros kis arcunk a
meleg, illatokkal teli ház melengette meg, a hógolyó csatának köszönhetően a
teljes ruhatárunk hóban, vízben úszott. A kopasz kis fenyő mellett
felsorakoztak a díszekkel teli dobozok. Apró kis formák, gömbök és égősor egész
hadával aggattuk tele a fát addig, amíg egy tenyérnyi üres zöld hely sem
maradt. Édesanyám egy egész napot eltöltött azzal a sok finomságnak az
elkészítésével, ami egy este alatt megcsappant.
Szokás
szerint a szobába lettünk terelve, amíg a Jézuska a fa alá tette az
ajándékokat. Természetesen ezt a szülők láthatják, a gyerekek sosem! A várakozással
teli percekben izgatottság, kíváncsiság töltötte meg a szívünk.
-
Te mit kapsz?
-
Remélem legót, vagy akcióhőst, vagy autót!
-
Én barbit fogok kapni! Vagy zebrát! Idén zebrát
kértem, de zsiráfon is gondolkoztam.. Lehet hogy ezt tudja a Jézuska és zsiráfot
hoz?
-
Nem tudom.. Mi tart ennyi ideig?
Ha az ajándék megérkezett az éles réz csengőt
meglengették, mi pedig vigyorogva romboltunk ki a szobából. Mint ha mit sem
számítana téptük szét a csomagolást. Minél több helyen volt megragasztva annál
agresszívebben szedtük szét hogy minél hamarabb láthassuk. Teljesen mindegy
volt hogy mire számítottunk és mit kaptunk. Sikongatás éljenzés és azonnal
kezdetét vette az ajándék használata. Társasoztunk, Este mesét olvasott nekünk
Édesapám.
Szinte nem is emlékszem mikor mit kaptam vagy hogy mit ettünk aznap
este, hogy ki nyert a hógolyó csatában, hogy mekkora hóembert építettünk. Pedig
akkoriban ez volt az, amivel legjobban foglalkoztam. Mégis más az ami megmarad
egy örök életre.
Sosem felejtem el apukám hangját
ahogyan az esti mesét olvasta, sosem felejtem el hogy mosollyal az arcomon
aludtam el. Mindig emlékezni fogok a szüleim szeretet teljes mosolyára, békés
pillantására, és arra a légkörre ami ott, aznap Szenteste járta be az egész kis
házat.
Mi a
szeretet ünnepe? Gyermekként mindezt átélni, kamasz korban erre emlékezni,
felnőttként pedig visszaidézni, és megadni ugyanezt a gyermekeidnek.
Kívánom hogy
mindenkinek szeretettel teli és békés karácsonya legyen úgy, ahogyan nekem volt
ezen az estén gyermekként!