Helló!! :)

Üdvözlök minden látogatót!

Ezúton meg is köszönöm hogy benéztetek :)

Ugyan nem ez az első blogom, de még igencsak fejlesztés alatt van, ezért szíves türelmeteket kérem, javaslataitok, véleményeiteket szívesen fogadom, építő jelleggel akár negatívat is :)
Igyekszem a legtöbbet kihozni az oldalból hogy te jól érezd magad itt, ezért te is légy tekintettel a munkámra és viselkedj kulturáltan.

Bal oldalon a képekre kattintva, a szösszeneteket olvashatjátok el. Ezek mindig gyakrabban jelennek meg, és mindig kép is van mindegyikhez!

Jó olvasgatást! :D


Lendford Castle -re kattintva a könyvem blogját is megnézheted :)

2012. december 23., vasárnap

Szenteste



Hófödte téli táj volt az első, amit megláttam. Az ágak nehezen nyúltak a föld felé, a nap első gyenge sugarai olvasztották az ereszről csüngő jégcsapokat. Előkerült a szánkó, kesztyű, és sapka, egy tucat ruha, és nekiszaladtunk az erdőnek. Apró állatok nyomain siklottunk át, a csöndet csak a recsegő fák, és kacagásunk töltötte be. Egy egész percnél sem éreztük többnek a délelőttöt, úgy szaladt el mellettünk az idő. Hidegtől piros kis arcunk a meleg, illatokkal teli ház melengette meg, a hógolyó csatának köszönhetően a teljes ruhatárunk hóban, vízben úszott. A kopasz kis fenyő mellett felsorakoztak a díszekkel teli dobozok. Apró kis formák, gömbök és égősor egész hadával aggattuk tele a fát addig, amíg egy tenyérnyi üres zöld hely sem maradt. Édesanyám egy egész napot eltöltött azzal a sok finomságnak az elkészítésével, ami egy este alatt megcsappant.
Szokás szerint a szobába lettünk terelve, amíg a Jézuska a fa alá tette az ajándékokat. Természetesen ezt a szülők láthatják, a gyerekek sosem! A várakozással teli percekben izgatottság, kíváncsiság töltötte meg a szívünk.
-          Te mit kapsz?
-          Remélem legót, vagy akcióhőst, vagy autót!
-          Én barbit fogok kapni! Vagy zebrát! Idén zebrát kértem, de zsiráfon is gondolkoztam.. Lehet hogy ezt tudja a Jézuska és zsiráfot hoz?
-          Nem tudom.. Mi tart ennyi ideig?
 Ha az ajándék megérkezett az éles réz csengőt meglengették, mi pedig vigyorogva romboltunk ki a szobából. Mint ha mit sem számítana téptük szét a csomagolást. Minél több helyen volt megragasztva annál agresszívebben szedtük szét hogy minél hamarabb láthassuk. Teljesen mindegy volt hogy mire számítottunk és mit kaptunk. Sikongatás éljenzés és azonnal kezdetét vette az ajándék használata. Társasoztunk, Este mesét olvasott nekünk Édesapám.
Szinte nem is emlékszem mikor mit kaptam vagy hogy mit ettünk aznap este, hogy ki nyert a hógolyó csatában, hogy mekkora hóembert építettünk. Pedig akkoriban ez volt az, amivel legjobban foglalkoztam. Mégis más az ami megmarad egy örök életre.
Sosem felejtem el apukám hangját ahogyan az esti mesét olvasta, sosem felejtem el hogy mosollyal az arcomon aludtam el. Mindig emlékezni fogok a szüleim szeretet teljes mosolyára, békés pillantására, és arra a légkörre ami ott, aznap Szenteste járta be az egész kis házat.
Mi a szeretet ünnepe? Gyermekként mindezt átélni, kamasz korban erre emlékezni, felnőttként pedig visszaidézni, és megadni ugyanezt a gyermekeidnek.
Kívánom hogy mindenkinek szeretettel teli és békés karácsonya legyen úgy, ahogyan nekem volt ezen az estén gyermekként!