Te vagy nekem az égen a Nap
Minden estémen a legfényesebb égitest,
Életem könyvében az első és utolsó lap,
Álmaim őre, aki mindig szép álmokat fest.
Te vagy télen az első lágy kis hópehely
Őszi fuvallatban az első vörösen hulló levél,
Tavaszi zápor idején a gyors búvóhely,
Nyári hibáim után az újabb tárulkozó esély.
Mert hiányod ellen ezer szó sem elég
Veled lenni egy élet is kevés,
Mosolyodban lelkem szinte meg ég,
Bármit is mondanak az igaz boldogságról:
Az ehhez képest mind-mind csak kertelés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése