tag:blogger.com,1999:blog-55580143044711316942024-03-19T11:56:59.001-07:00Lány a tömegbőlZsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.comBlogger40125tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-55526317051600564952015-01-06T09:09:00.000-08:002015-01-06T09:09:15.672-08:00Fűszál a réten<br />
Szirom a rózsán<br />
Hajtás a tölgyön.<br />
Felhő a borús égen<br />
Rostszál a lobogó vitorlán<br />
Porszem a homokos földön.<br />
<br />
Első betű a könyvben<br />
Egyetlen csepp az óceánban<br />
Egy szám a végtelenből.<br />
Kis domb a magas hegyekben<br />
Utolsó perc a hosszú órákban<br />
Kósza gondolat vagyok az értelemből.Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-49590129578138200972014-06-01T08:57:00.005-07:002014-06-01T08:57:57.022-07:0015 év után elsőreEz a kis iromány a <a href="http://irokhaakarok.blogspot.hu/">Pennát a kézbe</a> oldal egyik gyakorlati feladatára készült, ahol témakörök közül kellett választani, amiben megadott helyszín és szavak voltak. Én a 2. kategóriát választottam:<br />
Helyszín: Erkély<br />
Szavak: álomfogó, kulcs, virágcsokor, tükör, álarc, szökőkút.<br />
<br />
Sajnos a feladatra megadott karakterszámmal lehetett írni ezért az eredeti verzió itt olvasható csak mert gyakorlatilag a felét ki kellett törölnöm, amikor rájöttem hogy túl hosszút írtam. Tehát a csonkolt változat kerül majd remélhetőleg értékelésre, itt pedig a teljes az olvasóimnak.<br />
<br />
<br />
<br />
Az ősz olyan csöndesen és észrevétlen adta át a stafétát a télnek hogy szinte észre se vettem. Az első hideg éjszakán Jackson és én egy hatalmas sétát tettünk a parkban. Nevettünk, és rengeteget beszélgettünk arról, mi mindent csinálhatnánk a jövőben, hogy mennyi mindent el tudunk érni ha most összefogunk. Persze ezek az álmodozások mindig annyira pezsdítőek voltak, hogy szinte fájt belátni, hogy a magunkfajta kisvárosi lények nem lesznek hatalmas divattervezők, és nem fogunk egyik napról a másikra a vörös szőnyegen sétálni. Az első éjszaka, amikor rájöttünk hogy vége a hatalmas bicikli túráknak és késő estig ücsörgésnek a szökőkút előtt. Mert a víz be fog fagyni, és ha hagyjuk akkor talán mi is megmerevednénk.<br />
- Tudod télen mindig egy kicsit úgy érzem hogy meghal a világ. Minden szürke lesz, egy nyamvadt virág sincs sehol és az ember ha ki is teszi a lábát azon gondolkozik, mikor mehet vissza a jó melegbe meginni egy bögre forró valamit. - Jackson maga elé meredt és vigasztalhatatlanul sajnálkozóan nézett körbe maga körül.<br />
- Nekem a virágok hiányoznak a legjobban. Na meg a napsütés, ami életet lehel ebbe a parkba meg a sok kanyargó utcába. - nem fordította rám a tekintetét csak meredt tovább maga elé. Egyetlen egy mosolyt eresztett meg, de nem igazán tudtam mire vélni. Jackson gyakran csinált ilyeneket. Már gyerek korunk óta ismerjük egymást, és mindig is hajlamos volt néha annyira elkalandozni valahol a semmibe, hogy ember nem tudta visszahozni amíg ő nem végzett. Olyankor mindig egy kis mosoly jelent meg az arcán és folytatta ugyanonnan a beszélgetést ahol abbahagytuk mielőtt merengésbe esett. Az én szórakozott Jacksonom.<br />
Hazakísért ahogy mindig is szokta, egy puszit nyomott az arcomra aztán mosolyogva elindult zsebre dugott kézzel a kies utcán. Mindig megvártam hogy beforduljon a sarkon, ő pedig ezt mindig tudta és a sarok előtt mindig megfordult egy utolsót integetni.<br />
- Hahó! - elég üresnek tűnt a ház, de azért próbálkozni lehet. Egyetlen egy nyávogás kongatta meg az előteret. Elmosolyodtam. Bezártam az ajtót és a kanapéra zuhantam Mancsot babusgatni. Néha tényleg úgy érzem hogy egy macskás öregasszony lesz belőlem, de ha jobban belegondolok nem tűnik olyan vészes jövőnek hogy egy kis doromboló hálás állattal éljem le a vén napjaim. Jacksont idézve én is már vágytam hogy hazaérjek, elég hűvös volt ahhoz, hogy úgy érezzem jól esne egy forró bögre tea. Kellemes lezárása volt egy csöndes hideg estének.<br />
Nem volt kedvem felkelni. Nem volt kedvem bemenni az iskolába és eljátszani mindenki előtt hogy mennyire rendbe van minden. Nem volt kedvem olyan általános dolgokkal foglalkozni mint hogy Anitának mennyire jó az új haja, hogy kinek menyire jó műkörme van. Egyetlen egy dolgot akartam, de azt nem tehettem meg. Ordítani akartam hogy a világ rommá dőlt, semminek nincs értelme, a szüleim egy hete nem jönnek haza, és ha itthon vannak is csak ordibálni tudnak. Hogy 20 éves létemre még mindig nem volt pasim, az egyetlen akiben bízhatok és okot ad arra hogy ne vessek véget szánalmas életemnek az Jackson és Mancs úrfi. De hát ha ez valakinek elmondanám több mint esélyes hogy az iskola pszichológusnál kötnék ki, aztán értesítenék a szüleimet is. Hazajönnének és újra meghallgatnám amit 4 évvel ezelőtt is. Igen. Mert 4 évvel ezelőtt ezt az utat én már bejártam. Véget akartam vetni mindennek, hogy esélyt adjak ezzel magamnak arra hogy talán valahol máshol egy új életet kezdjek. Hiszek a lélekvándorlásban. Hinnem kell, mert nem létezhet hogy egy embernek annyi jut mint nekem. Ha egy ember semmit nem kap csak pofont az életben, akkor kell hogy legyen egy másik sík ahová halála után kerül, és ami kompenzálja majd az előzőt. Na jó... csak reménykedtem. De néha egy olyan embernek mint én a remény jelenti a mindent. Kiderült hogy nem csak élni, de meghalni és béna vagyok, szóval pár hét kórház, egy finom gyomormosás, és a vegyszerek elzárása után, folytatnom kellett ugyanonnan az életem. Mindenki tudta mi történt, ezért továbbra is esélytelen volt hogy barátokat szerezzek. A szüleim elzártak előlem mindent és úgy döntötték ezt a stresszt amit én folyamatosan okozok nekik, csak úgy tudják kipihenni, ha folyton utaznak. Nagylány létemre nem kaptam bébiszittert, csak egy mogorva szomszéd nénit aki heti egyszer rám néz. Talán nem is olyan meglepő, szinte bármi ki tudott borítani az egyensúlyomból. a egy nap nem ért rá Jackson újabb karcolások jelentek meg a kezemen másnapra. Hogy ez miért megoldás? Mert amíg az ember a fizikai fájdalmát érzi, nem koncentrál annyira arra, hogy a lelke szilánkjai belülről szabdalják fel a testét. De mostanában Jackson mindig ráért. Hatalmasakat sétáltunk és kezdtem nem törődni más bajaimmal. Csak hogy közelgett a tél. Télen egyikünk se szeret mászkálni kint a fagyban. Én nem mehetek át, Jackson anyukája szószerint parázik tőlem, folyamatosan lesi hogy mit fogok meg és minimum 10 percenként megkérdezi hogy vagyok, hogy érzem magam. Úgyhogy a gondolataim is egyre sötétebbek lettek ahogy az ég is a tél közeledtével. Hogy nem fogunk tudni annyit találkozni, Jackson se fog átjárkálni folyton. Az se segít a dolgon hogy lógok az iskolából és itthon depizek. Egész héten nem mentem. Jackson mindennap felhívott, de nem találkoztunk túl gyakran. Aztán egyik nap bekopogott. A nyakába ugrottam, ő pedig nevetni kezdett. A háta mögül egy hatalmas virágcsokor bukkant elő. Egészen pontosan 20 tűzliliom. A kedvenceim. Egyszerűen nyitva maradt a szám és elkezdtek könycseppek gyűlni a szemembe.<br />
- Hé! Boldog Szülinapot! Mennyi is lettél? 45? -azzal humorkodva megbökdöste az oldalam. Átvettem a csokrot és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.<br />
- Imádlak tudod? -kicsit elpirultam, hogy ez kifutott a számon. Fura érzés volt. Talán azért mert még nem kaptam senkitől virágot...főleg nem a ilyet.<br />
- Mit szólnál ha ma itt aludnék és filmet néznénk estig meg rendelnénk pizzát? Én állom.<br />
- OKÉ - szinte feltűnően rávágtam. Ő ugyanazt a furcsa kis szelíd mosolyt ültette az arcára, aztán becsukta maga mögött az ajtót. Megnéztünk két vígjátékot és egy horrort egy pepperónis és egy carbonaras pizza kíséretében. Jackson hihetetlen tehetséggel rendelkezett a pizza eltüntetésében. Na jó közösen azért elég nagy pusztításra voltunk képesek, de ő kiemelkedően sokat tud enni pizzából. Úgy éjfél körül sikerült elaludnom, csak remélni tudtam hogy nem horkolok, és Jackson és tud aludni. Amikor felébredtem be voltam takarva. Ki kászálódtam a konyhába ahol Jackson épp rántottát csinált.<br />
- Hozzá tudnék szokni ehhez az életvitelhez. - szólaltam meg, amire Jackson széles mosollyal az arcán fordult meg. Kipihent arca volt, ezek szerint ő is jól aludt.<br />
- Hát azt el tudom hinni. Kajás vagy?<br />
- Nem mondanám, de mindenképp megkóstolom a séf mai különlegességét. -folytattam kuncogva.<br />
- Ja... hát azt hiszem ez az egyetlen különlegességem. - azzal szedett két tányérra és leültünk az asztalhoz egymással szemben. Csöndesen ettünk, nem tudom miért de kicsit zavarban voltam.<br />
- Édesen alszol, szívem szerint ha nem lettem volna én is álmos, eltengettem volna az estét azzal hogy nézlek.- "Mivan?" Ezt most... most miért mond ilyeneket?<br />
- Hogy..mi? -ennyi bukott ki a számon, egy értetlen arckifejezéssel párosulva.<br />
- Semmi, csak mondtam. Nem érdekes.- azzal folytatódott a csönd, ő pedig egyre jobban zavarban érezte magát. Letette a mosogatóba a tányért, összepakolt.<br />
- Én most jobb ha megyek azt hiszem. Majd hívlak. - nem tudtam mit mondani, csak bólintottam, azzal el is tűnt. Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedését. Elvégre gyerek korunk óta ismerjük egymást, soha nem jött szóba hogy bármit is csodálnánk a másikba. Tavaly a szülinapomra egy álomfogót kaptam tőle. Rengetegszer álmodtam rosszat, és folyton ezeket sztorizgattuk ki. Mindíg valami ötletes, vagy humoros dolgot kaptam. Rengeteget beszéltem neki arról hogy nem tetszem magamnak, hogy a világ rossz vicce vagyok hogy pont egy ilyen testbe zártak. Vézna vagyok, és teljességgel alkalmatlan a csontozatom az extrém sportokhoz... az extrém alatt akár a gördeszkát is lehet érteni, vagy a görkorit. Mindkét esetben eltörtem a kezem. Egy hétig ezen nyavalyogtam, mire ő beállított egy tükörrel és azt mondta hogy egyvalami hiányzik a szobámból, az pedig egy nagy tükör amibe mindennap belenézhetek és láthatom hogy szép vagyok. Nagyon nevettem. Aranyos volt, olyan tipikus Jackson bolondos aranyosság. De azért az hogy valaki álmodban bámulni akar mert olyan aranyos vagy az már morbidul romantikus. Sokkoló volt. De nem csak engem sokkolt le, mert ő sem jelentkezett 4 napig. Aztán felhívott.<br />
- Szia Stella... - tétova hangja volt, mintha nem is lenne biztos benne hogy jól tette hogy felhívott.<br />
- Szia Jack, rég nem beszéltünk..<br />
- Tudom. Ne haragudj! Figyelj el is felejtettem hogy nem nagyon kaptál ajándékot csak a virágot. Nem akarsz találkozni? - ezt most hogy kössem össze? Mintha anélkül nem találkoznék vele ha megkér.<br />
- De persze találkozhatunk. Mikor?<br />
- Hát mondjuk.. ma este?<br />
- Nekem jó. A szökőkútnál?<br />
- Igen, én is arra gondoltam. Akkor olyan 7 körül jó lesz?<br />
- Persze, oké<br />
- Akkor majd ott.. szia! - és rám tette. Meg se várta hogy köszönjek. Egész nap ezen morfondírozhattam. Szinte táncoltak az idegeim amikor elindultam a szökőkút felé. Ott ült a padon, ahol mindig szoktunk. A szökőkút le volt takarva, egyáltalán nem tetszett így.<br />
- Szia - ahogy meghallott, rám kapta a fejét és felállt. Kétségbe esett arcot vágott, és láttam rajta hogy annyi mindent tudna most mondani hogy nem fér ki a száján.<br />
- Beszélnünk kell.. Tudod a múltkori, az... tudom hogy nagyon lesokkolt és hogy fura volt, én csak egyszerűen.. reggel volt még és nem figyeltem mit beszélek. Nem szeretném ha kellemetlenül éreznéd magad.<br />
- Szóval ha fáradt vagy előtör belőled a romantika. - próbáltam kicsit humorosra venni, megijedtem az arckifejezésétől.<br />
- Nem.. én az lennék mindig.. csak nem akarom elrontani.<br />
- Mégis miről beszélsz most meg? - képtelenségnek tünik az embernek hogy valakit -5 fokban elöntsön a forróság, de mégis megtörtént. Lehajtotta a fejét, az arca elpirult és halkan kezdett motyogni.<br />
- Azt hiszem már egy jó ideje tetszel... csak olyan rég óta barátok vagyunk. Úgy éreztem te nem éreznél ugyanígy és csak elrontanám a dolgokat. - na hát itt tényleg megtörtént az agyhalál. Egy szó sem jutott eszembe, egy szót sem fogtam fel abból amit mondott.<br />
- Mondhatnál valamit...<br />
- Nem igazán tudom mit mondjak, én ezt... Miért nem mondtad? - elkerekedtek a szemei, felnézett rám és közelebb lépett.<br />
- Te hogyan mondanád el valakinek aki 15 éve a barátjának tekint hogy szerelmes vagy belé? -kész. Kimondta. Most már elpoénkodni se tudom.<br />
- De..hát... te egyszer azt is elárultad hogy milyen lányok tetszenek és hogy szöges ellentétük nekem. Ezért vagyunk jó barátok olyan régóta.<br />
- Azt hiszem egy álarcot alakítottam ki az évek során amit mindig fel kellett vegyek ha veled vagyok. Annyira nem akartam hogy bármi miatt elveszítselek hogy inkább vagyok valaki más veled, mint hogy egyáltalán ne lehessek veled. - a zsebébe nyúlt, és egy apró kis kulcsot húzott elő ami egy láncon függött.<br />
- Ez a kulcs azt a ládát nyitja amit egyszer a szobámban láttál. Emlékszel rá?<br />
- A titok láda! - valóban emlékeztem rá. Egy régi kis fa láda volt, Jack azt mondta a bolha piacon vette meg, és csak itthon jött rá hogy nem tudja kinyitni mert nincs kulcs. Egy órát is beszélgettünk arról, vajon mi lehet benne, bosszantott minket de nem akarta kidobni, azt mondta neki tetszik. Egy titok láda.<br />
- Igen.<br />
- Megtaláltad a kulcsát? Hol volt? - elmosolyodott és még közelebb lépett.<br />
- A kulcsa mindvégig nálam volt, a ládában pedig az évek alatt felgyűlt szerelmes leveleim vannak amiket neked írtam. Be akartam vallani. Valahányszor úgy éreztem itt az ideje, nekiálltam levelet írni. Aztán újra meggondoltam magam és elzártam őket. A ládába.<br />
- Jézusom. - nem tudtam mit mondani, kicsit ijesztett a dolog, viszont kezdtem nagyon furán érezni magam.<br />
- A ládában sok hülyeség volt, úgyhogy a mai nap folyamán kidobtam a többségét. Egyet meghagytam. Az erkélyeden van. Amikor ott aludtam, odaraktam és gondoltam majd megtalálod és beszélünk, de... nem tudtam tovább várni. - azzal magához húzott és megcsókolt. Olyan meleg volt a hideg ellenére, hogy végig szaladt rajtam a melegség. Egy pillanatra nem tudtam meg mondani hova kerültem. Teljesen kiestem ebből a világból. Amikor a szája megszűnt érinteni az enyém, arra lettem figyelmes hogy az ujjaim barna fürtjei között kalandoznak. Zöld szemei áthatóak és megnyugtatóak voltak. Egyszerre nem tudtam elképzelni hogy 15 évig hogyan nem vettem észre mennyire szeretetéhesen néz azokkal a szemekkel. Hogyan hunyhattam szemet az arc fölött ami most úgy tűnik a legszebb arc amit életemben láttam. Hogy lehet hogy egyszer sem éreztem az ölelésében azt a biztonságot adó szeretetet és odaadást amit ebben a pillanatban. Mintha most látnám először igazán, mintha most találkoztam volna vele először teljes valójában. Az álarca nélkül. Az álarca ami miattam készült, és miattam viselte annyi ideig. És most, 15 év után, első pillantásra szerelembe estem.<br />
<br />
A ládában egyetlen egy cetli, rajta ez áll:<br />
<br />
" Szerettelek, Szeretlek, Szeretni foglak, és nem tehetsz ellene semmit"Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-59447518626764485202014-05-31T14:54:00.000-07:002014-05-31T15:07:54.697-07:002. Hol vagyok?A bársony ülések annyira puhák voltak, a vonat olyan ütemesen kattogott. Szinte lehetetlen lett volna nem elaludnom. A napok óta gyötrő depresszió, a sok sírás és tombolás a kialvatlansághoz vezetett. Úgy éreztem csak pár percre aludhattam el, de amikor felébredtem már szürkült. "Remek... sikerült egy távolsági vonatra felülnöm...". Értetlenül álltam az ablak előtt az utolsó szerelvényben. Néztem ahogy egyre több sínt hagyunk magunk mögött, és azon gondolkodtam hogy tudott elkerülni a kalaúz?<br />
<div>
Már épp azon kezdtem örömködni hogy most az egyszer mázlim van és megúsztam, amikor kivágódott az ajtó és az elkerülhetetlen egyenesen felém baktatott bajsza alatt illedelmes vigyorral. Biztosan nem számított semmilyen akcióra. Nem hiszem hogy gyakran megfordul hogy egy csavargót kell üldöznie. </div>
<div>
- Jó napot kívánok kisasszony!</div>
<div>
- Magának is. - Azzal a hátam mögött lévő kallantyút elfordítottam és kirúgtam az ajtót. Megleptem nem mondom... meg is iramodott felém, de addigra én már kint csüngtem a vonat hátuljának korlátján. "Indiana Jones filmjeit szerintem még egy bolond se próbálta utánozni." Nem olyan nagy kaland egy 150 km/ h -ás sebességgel robogó vonatból lógni. Sőt... be kell valljam hogy eléggé beszartam hogy itt halok meg csak mert még egy jegyet sem vettem. Nem volt sok választásom. Behunytam a szemem és elengedtem a korlátot.</div>
<div>
Gurultam, éreztem hogy a testem majdnem minden porcikáját zúzódás és horzsolás fogja borítani. Amivel nem vetettem számot az az volt hogy a sínen egy hatalmasat koppant a fejem a megállásomkor. Elborított a fekete köd és a fájdalom. Meg se bírtam mozdulni egy ideig. Csukott szemmel felmértem a károkat és megállapítottam hogy a fejemből az arcomra folyik a meleg vérem, a bordáim pedig úgy szúrnak hogy levegőt is csak összeszorított fogakkal tudok venni. Erőt vettem magamon egy kis pihenés után a síneken és felültem. A pulcsim ujjával letöröltem a vért és az ujjaimmal kezdtem óvatos tapogatással megállapítani mennyire mély a seb. Szerencsére csak egy enyhébb szakadás volt. A síneken nem maradhattam úgyhogy letértem a mellette húzódó kis ösvényre és elkezdtem sétálni visszafelé, hogy elgyalogoljak addig a kis tákolmányig amit utoljára megpillantottam mielőtt leugrottam. Láttam hogy egy kis haldokló fény pislákol benne. Reménykedtem hogy épp elérek odáig mielőtt elájulnék a fájdalomtól. </div>
<div>
Amikor elértem odáig csoszogva megtorpantam gondolkozni az ajtóban. " Miféle ember lehet egy puszta közepén a sin melletti kunyhóban?" Éppen hogy tettem egy lépést az ajtó felé amikor az kinyílt és egy fekete labrador botorkált ki, aki engem meglátva vakkantott egyet és végig szaglászta porlepte szakadt testem. Az ajtóban egy öreg markáns arcú úr toppant meg füstöt fújva maga elé és ezzel arányosan "Hát ez meg miféle" tekintetet fújva felém. Majd sikerült teljesen kétségbe ejtenie azzal hogy egy betűt nem értettem abból amit szerintem ő nyilvánvaló kérdésnek szánt. Most vagy annyira bevertem a fejem hogy meggárgyultam vagy tényleg sikerült egy határon túli semmi közepén lezuhannom. De újabb kérdések érkeztek számomra ismeretlen nyelven és kezdte a kérdező is látni hogy nem megy sokra velem. Intett egyet hogy induljak meg befelé. "Hát.. majd lesz valami" Úgyhogy megállapíthattam hogy belülről is pont annyit ígér ez a kis kunyhó mint kívülről. A berendezést egyetlen egy ágy, egy poros fotel, egy kályha, egy kis gáz rezsó, és egy dohányzó asztal tette ki, amin egy edény volt. A levegőben az edényből származó sós, amolyan menza illatú leves párolgott. Megkordult a gyomrom. Nem tudom, hogy ezt ő hallotta e vagy csak a meredő szemem vette észre ami az edényen pihent, de a fotelra mutatott majd enyhén megtolt. Én engedelmeskedtem, lerogytam a fotelbe és abban a pillanatban fel is nyögtem amikor a hátam nekivágódott az enyhén kemény fotelnak. Valami mormogást hallatott az öreg úr és az edényből egy tányérba szedett némi levest. Egy kanál kíséretében a kezembe adta és egy rövid utasítás hangnemű szót adott. Nem úgy látszott mint aki igazán jószántából lát vendégül, inkább mint akinek nincs más választása. Kicsit mogorva ahogy beszél de látszik rajta hogy nem gyilkos vagy efféle, úgyhogy végtére is kezdtem megnyugodni. Gyakorlatilag észre se vettem mit ettem úgy magamba tömtem és rájöttem hogy hihetetlenül szomjas is voltam egyben. " Mert ha világgá mész véletlenül se vigyél magaddal egy palack vizet se." Újra kérdést szegezett nekem, amire én csak megráztam a fejem és sajnálkozóan néztem. Sóhajtott egyet majd tág szemekkel elkezdte tagolni az ismeretlen szavakat. </div>
<div>
- Má-e -tá... i- me - (és a kezét magára téve) Kosta. - várt egy pillanatot aztán..</div>
<div>
- i-tvoj? - és felém mutatott, kérdő tekintettel. Szóval a nevemre kíváncsi! Áhá!!</div>
<div>
- Miranda - és én is a kezem a mellkasomra tettem. Bólintott és egy enyhe mosolyt vetett felém. Elvette a tányérom és letette az asztalra, majd átrendezte az ágyat, kerített plusz takarót, majd eltűnt valahol a hátam mögött. Ezt én kihasználva lehunytam égő szemeim és kísérleteztem mennyi levegőt tudok beszívni anélkül hogy belém marna a fájdalom. Egy tálban vizet hozott és egy rongyot kezdett el áztatni. Kinyitottam a szemem és azt pillantottam meg hogy a keze a fejem és a tál között ragadt a levegőben, ehhez pedig félő tekintet párosult. Elvettem a rongyot és megtöröltem az arcom. Erre ő a fejére mutogatott. Úgy körülbelül négyszer megpróbálta kikaparni a fejét mire leesett hogy a sebemet kéne tisztogatnom nem pedig megfürödnöm egy zsebkendőnyi vizes ronggyal. Hozzá is láttam, de a tisztogatás kicsit hangosabbra sikerült mint gondoltam, kicsit megfeledkeztem a bordáimnak hála hogy a fejemen egy seb van ami nem is olyan rég még vérzett. Rettentő mocskos volt a rongy. Vér, por és némi fekete szénpor lepte be a fejem ugyanúgy mint majdnem mindenem.</div>
<div>
A seb kínzását megkoronáztuk azzal, hogy a mint kiderült Kosta nevű öreg úr összevarrta a fejemen lévő sebet. Besántikáltam az ágyig amihez ő nyújtott némi segítséget, aztán a lámpást lejjebb csavarta. Az ágy hihetetlen kényelmes volt, pár perc után meg is tudtam feledkezni arról, hogy a zúzott bordáimon fekszem, csak hogy azért szemmel tartsam Kosta apót. </div>
<div>
Ő nem igazán zavartatta magát. Leült a foteljába, újra beizzította a pipáját és egy poros, sárga lapú könyvet nyitott ki. Ez volt az utolsó kép amit láttam, utána nem bírtam nem engedni annak az erőnek ami az ájulással egyenes álomba húzott. Az utolsó amire gondoltam az volt, hogy pont úgy néz ki, mint nagyapa ahogy ott ül és pipázgatva olvas. Egy nagydarab kemény vonású öreg úr, aki erős jellemmel, kicsit mogorva és tömör beszédstílussal, de meleg szívvel éli csöndesen hátralévő napjait.</div>
Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-32194327202627996022014-04-03T09:36:00.002-07:002014-04-03T09:36:16.906-07:00Örök vitaAgy: Mégis mit hittél?<br />
Hogy örökkévalóságot ingyen vehetnél?<br />
<br />
Szív: Tudom mi jó annak szenvedés az ára...<br />
De azt hittem járhat ennyi nekem mint megfáradt pára..<br />
<br />
Agy: Egy ember élete is kevés mindahhoz,<br />
hogy végtelenségig láncolj valakit magadhoz!!<br />
<br />
Szív: Tudom naiv voltam és ostoba...<br />
Bár sose csattanna idő kegyetlen ostora!<br />
Reméltem és vakon bízva hittem....<br />
Akartam hogy kapjam mi sokat belevittem!<br />
<br />
Agy: Te szegény kicsiny, ügyetlen lélek!<br />
Minden esésedkor csillogva huny ki fényed.<br />
Miért nem vagy óvatos? Kissé megbúvó...?<br />
Nem köthetsz életet azért mert téged óvó!!<br />
<br />
Szív: Segíts nekem! Szólj! Mit tegyek?<br />
Ahhoz hogy kapjak is mennyit kell elvegyek?<br />
<br />
Agy: Segítek én mindig.... csak kezem ellököd!<br />
Súgok eleget mégis fülednek ez mind sűrű köd..<br />
Újra el fogsz esni... és én megszidlak!<br />
Értem sírsz én meg minduntalan felhúzlak...Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-22796724929320322162014-04-03T09:25:00.001-07:002014-04-03T09:25:48.882-07:00Az erdőmCsilingelő kicsiny harangok<br />
Színt játszó égi fuvallatok,<br />
Apró léptek mély, friss nyoma<br />
Suhanó állatkák fátyolos foltja.<br />
<br />
Tócsába gyűlő vízcseppek<br />
Futó ködös, puffadt fellegek,<br />
Nyikorgó öreg égig érők törzsei<br />
Vékony kis fények melegségei.<br />
<br />
Édes és könnyed, illatos<br />
Sűrű de ösvényes, kicsit alattomos,<br />
Hosszú, néha rövid kacskaringós utak<br />
Egyik vége itt, másik már betonfalak.Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-12851661094398321962014-03-17T13:17:00.000-07:002014-03-17T13:17:09.306-07:00NélküledNélküled a levegő csak oxigén<div>
A föld, csupán csontunk pora,</div>
<div>
A nap, színtelen az ég fakó peremén</div>
<div>
Melyen játszik az idő redős foga.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Az otthon, csak egy üres ház</div>
<div>
A szavak, hangok zavaros elegye,</div>
<div>
Az utca, egy megtörött régi táj</div>
<div>
Régen múlt poros kengyele.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
A mosoly, egy fordított görbe vonal</div>
<div>
A szem, csak két lyuk az arc közepén,</div>
<div>
A jókedv, az éjféli suhanó vonat</div>
<div>
Ezután szalad a gyermeki én.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Nélküled minden olyan üres</div>
<div>
Az ígéret, mindig túl távoli,</div>
<div>
A rét, sosem lesz újra füves</div>
<div>
Mert virágnak nem nyílnak bimbói.</div>
<div>
<br /></div>
Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-38126202839034911482014-01-22T05:37:00.001-08:002014-01-22T05:38:55.250-08:00Nincs útMindig azon gondolkodunk hogy melyik utat válasszuk életünk során a jövőnk felé. A fájósak folyton azon panaszkodnak milyen göröngyös út áll előttük, tele akadállyal. A lusták azon fáradoznak előre milyen hosszú az amit végig kell járniuk, hogy sokáig fog tartani. A gyenge embernek több is van de nem tud dönteni, kétségbeesetten mérlegel az utolsó pillanatban. Mindegyikben van valami közös, mégpedig az hogy nem veszik észre hogy semmi okuk nem lehetne panaszra. Nem veszik észre hogy nekik van lehetőségük, talán nem is egy. De kérdem én az ilyen emberek gondolkodtak már azon hogy van olyan akinek egy szakadék a kilátása? Hogy nincs se út, se híd, de még egy poros kis ösvény se??!Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-13957643496847148732014-01-02T05:08:00.003-08:002014-05-31T14:54:32.352-07:001. A távozásom<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1yedQ-Nk_mPusip2YySt0YGThNJup9OsI2jFxIhr1_KKlnPiwE5g0TUWB68hSGoyO7NOw4hjIYGkktfpT7mcmOlk2XAcCOjVEgsRoE6IHa9oJEUuCUw6YtN1Dkjlsv4bhpgAFXlDis3EB/s1600/az+ut.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1yedQ-Nk_mPusip2YySt0YGThNJup9OsI2jFxIhr1_KKlnPiwE5g0TUWB68hSGoyO7NOw4hjIYGkktfpT7mcmOlk2XAcCOjVEgsRoE6IHa9oJEUuCUw6YtN1Dkjlsv4bhpgAFXlDis3EB/s640/az+ut.jpg" height="476" width="640" /></a>Jeges szél
csípte az arcom, a szemeim szárazak és hidegek voltak mégis az arcomra fagyott
pár könnycsepp. Azt kívántam bár maradhatnék a meleg szobám biztonságában egy
könyvet olvasva. De akármennyire is szerettem csöndben a melegben olvasni,
elmélkedni, az ajtón lévő vékony kis rigli nem tartotta vissza azt ami elöl
most menekülök. Mert igen, menekülök. Szégyenszemre feladtam és megfutamodtam.
Eljött az a pillanat hogy akárhol is legyek, bárhol is kössek ki utam során az
csak jobb lehet.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
Azokra
gondoltam akiket a hátam mögött hagytam. Hogy milyen hatással lesz rájuk az
eltűnésem, milyen gyorsan teszik túl magukat rajta. És hogy meddig kell majd
elmennem. Melyik vonatra üljek? Hova
menjek? Nem tudom. Nem tudom és nincs időm gondolkozni rajta. Úgyhogy felültem
az első vonatra ami a 12-es vágányra beért. </div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-250883137852443982013-12-23T09:30:00.000-08:002013-12-23T09:33:47.175-08:00Az időAz ember észre se veszi hogyan fut el mellette az idő. Pedig még integet is, minden áldott nap, csak mi mindig valami másra figyelünk. Valami nagyobbra és szerintünk fontosabbra.<br />
<div>
Nem vettem észre mikor cseperedtem fel annyira hogy tudjak egyedül enni. Nem vettem észre hogyan történt meg az hogy egyedül kezdtem járni a várost, hogy én is ajándékok után kutassak. De arra emlékezni fogok, hogy mikor tudatosult bennem az a mondat amit annyiszor hallottam: "Adni jobb mint kapni". Igen, ez tényleg nagyon bölcs mondat, és nagyon kedves is de ugyan melyik 10 éves hinné el hogy van annál szebb pillanat mint mikor ő kap ajándékot nem pedig ő ad. Mert az irigység oly nagy úr, hogy sokáig képes irányítani minket, sőt valakit talán élete végéig is.</div>
<div>
Büszke vagyok magamra. Igen büszke vagyok, mert én már nem vagyok e zsarnok érzés alattvalója. Valami megváltozott és nekem tetszik! Sosem fájlaltam ha valaki kap valami szépet, de most arra jöttem rá hogy egyszerűen igaz a mondat miszerint jobb adni. Igen eljött az az idő hogy nem én örömködöm vigyorogva a csomagolópapír fecnik fölött. Eljött annak az ideje hogy észrevegyem ebben az ünnepben azokat az apró dolgokat amikre eddig nem figyeltem a nagy rohanás közepette. A kivilágított terek, fák és házak, az ajándékszatyrokkal rohanó tömeg a sétányon. De ami a legszebb, az a mosoly. Az a gyengéd, igaz öröm mosoly amit annak az arcán látok akit valami szívének kedvessel lepem meg. Ezer szó is kevés lenne hogy köszönetet mondjon nekem, semmi nem mérvadó ahhoz az őszinte csillogáshoz a szemekben amit akkor látok. Szívet melengető érzés ami visszarepít egy olyan letűnt korhoz amikor ez az ünnep teljesen más jelentéssel bírt.</div>
<div>
Lehet hogy már nem jelent annyit a karácsony min régen, hogy a körítés megváltozott és szörnyen a pénz világába hajlunk. De hiszen mit is vártunk? Fejlődünk, de senki nem szólt merre. Egyedül egy valami próbált figyelmeztetni minket.... A fejünk felett elszálló idő. :)</div>
Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-80828790333150382152013-12-21T11:50:00.000-08:002013-12-21T11:55:55.952-08:00Minden ember..(egy barátnak)Minden ember vár és vár<br />
<div>
Folyton csak remél,</div>
<div>
Minden aprót megcsodál.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Útját mindig egyengeti</div>
<div>
Olykor hátranéz, s néha</div>
<div>
A mérleget billentgeti.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Naplót vezet, sosem felejt</div>
<div>
Mindent felír muszájból,</div>
<div>
Majd eldobja mint selejt.</div>
Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-39218094408509081932013-11-01T12:01:00.002-07:002013-11-01T12:01:28.041-07:00<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxQYp8nakYUhs3S2nIKqPgpqyT_TRASDzvw1lUXaDxwod-9ca-Fe_Uhi_0l-34AITrWzggNRYOVdpwUb8Tl0zROH5SIPOOzONfdEA7EF6k01Bn6mRFilkejK9yxI1GZNyntc6xB7W42JMe/s1600/mecsesek.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxQYp8nakYUhs3S2nIKqPgpqyT_TRASDzvw1lUXaDxwod-9ca-Fe_Uhi_0l-34AITrWzggNRYOVdpwUb8Tl0zROH5SIPOOzONfdEA7EF6k01Bn6mRFilkejK9yxI1GZNyntc6xB7W42JMe/s1600/mecsesek.jpg" /></a><span style="color: #cccccc;">Egy utcával előtte a buszról, még vicces, rémisztő maszkokba bújt embereket látni. Mindenki valamilyen buli irányába vette útját, nevetgélve vágják a pofákat, üvegekkel kezeikben hatásvadász monológokba mélyedve botorkálnak a sötétben. Aztán befordul a busz egy olyan helyre, amit ha egy hétköznapi napon látsz, fel sem tűnik, el sem gondolkozol...De most, autók tömege torlaszolja el az út felét, a másikat pedig lámpásokkal gyalogló családok. Egy irányba megy mind, mozgó kis fénypontok, amik csatlakoznak ahhoz a látványhoz amitől elakad a lélegzeted. Se egy rozzant viskót, se fákat nem látsz, csak a csillagos eget megszakító kicsiny fényországnak, ami úgy tűnik egész a végtelenségig nyúlik. Minden egyes lelket, egy kicsiny kis láng őriz, a fák, és a keresztek is mind fénybe borulnak. Csatlakozom én is egy kis, szerény mécsessel, egy újabb kis fénypöttyel a fényországba, amit valaki messziről, ámulva néz.</span>Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-77148147439177498562013-10-29T13:23:00.003-07:002013-10-29T13:27:23.985-07:00El kell engedjelek<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #eeeeee;">El kell
engedjelek, levetem láncaid</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #eeeeee;">El kell
küldjelek a messzi távolba,</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #eeeeee;">Hogy
kitárhasd vértől pirosló szárnyaid</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #eeeeee;">Akkor is, ha
időzöl majd magánynak kies táborába.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #eeeeee;">Túl sokat
szenvedtünk, korbács volt minden csók</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #eeeeee;">Szavak
húzták vállaink, s temettek föld alá,</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #eeeeee;">Szemeid már
nem óvnak, mind inkább vasgolyók</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #eeeeee;">Mik vadul kongatják
bús lelkem omlott falát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #eeeeee;">Kettőnk
harca volt, de a végén csak egy a győztes</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #eeeeee;">Ezer sebből vérezve,
ha akarnánk se lehetnénk,</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #eeeeee;">Itt a sors
az ami fennhangon most nevet</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #eeeeee;">Mert játéka
melyet űzött megint csak sikeres.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #eeeeee;">Többet
adtál, amit az én szívem elbírt volna</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #eeeeee;">Azt hitted végtelen
erős dicsőséges ép,</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #eeeeee;">Akár Kőszeg
várának régen állt orma</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #eeeeee;">Hiába szólt
intő szó neked kiváltképp.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #eeeeee;">Kullogsz
most, és nyaldosod én okozta sebeid</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #eeeeee;">Azt hiszed
nincs utadnak vége csak a halál,</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #eeeeee;">Pedig egyszer
újra ragyogni fognak szemeid</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #eeeeee;">Ha te nem is
keresed, hidd el majd ő megtalál.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #eeeeee;">El fogsz
felejteni minden kedveset és szépet</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #eeeeee;">Melyeket
egyszer azt hitted biztos, örök,</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #eeeeee;">El fogsz
hagyni fejedből minden közös képet,</span></div>
<span style="color: #eeeeee;">Azt is ami
még kezedben széttépve zörög.</span>Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-32442654862373447162013-10-16T10:30:00.001-07:002013-10-16T10:30:36.959-07:00El fogsz suhanni mellettem, mint lehullt levél ága mellett,<br />
el fogsz felejteni mint gyermek anyja első pillantását.<br />
Csak egy megfeslett kép maradok a vásznon:<br />
be nem fejezett, ott hagyott, magányos távoli rokon.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxgPSuG9wf_O8EwnIcO5-baGZhWk1dlqfwzae2CeN1UZsWgh61gIWA_jOoUSITccjLZJ9qgLAWUXUTzS8tkBx6I3msUWvhv0S4qnkVWPnAuF40V0EM5wzWY7XPvS09Ihv_WOqjOEiHkCm1/s1600/k11911385405.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxgPSuG9wf_O8EwnIcO5-baGZhWk1dlqfwzae2CeN1UZsWgh61gIWA_jOoUSITccjLZJ9qgLAWUXUTzS8tkBx6I3msUWvhv0S4qnkVWPnAuF40V0EM5wzWY7XPvS09Ihv_WOqjOEiHkCm1/s320/k11911385405.jpg" width="320" /></a></div>
<br />Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-50885913775273395162013-09-30T05:22:00.002-07:002013-10-29T13:29:09.962-07:00Te hozzádForró, lágy érintések<br />
Hozzád üldöző vad csókok,<br />
védtelen mégis erős ölelések<br />
gyakran kimondott túlzott bókok.<br />
<br />
Csodával teli, gyönyörtől ködös<br />
árt omlasztó gyengédségtől olvadó,<br />
minden út mit bejársz rögös,<br />
egyenest csakis felém mutató.<br />
<br />
Egy szív két ketrecben vergődve<br />
kulcsa messzi vizeken sötétben,<br />
réges rég elmerülve kiutat keresve<br />
helye van ebben a veremben.<br />
<br />
Ragyogva vész el bennem<br />
minden éltető sugarad, melengetve<br />
követ s vigyázza minden tettem,<br />
hogy napunk ne legyen soha rejtve.<br />
<br />
Kihunyni míg csak éltet e tüzet,<br />
nem hagyom, téged élesztelek örökkön,<br />
mint liszt és só a kenyeret,<br />
nyugodni már nem fogunk csak az örök zöldön.<br />
<br />Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-8338900738094800662013-06-23T09:01:00.004-07:002013-06-23T09:01:29.856-07:00<span style="color: white;">Nem is a jövő, vagy annak messzisége riaszt el vagy aggaszt, mindinkább a bizonytalansága, kimenetelének tudatlansága.</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjl_Qx3xJm6WfVdF7Ge4c-ppsqLA18WeDJCfdGMUmLmruH6xyhkljyCRdMgoPAKBSsMrS_lfF5vBegAJ4tm2l7taTV9uBfR8wrdSSvnSBPj_97ryHxCC00GnkU6p3I0uQCekH9Nd2EvFwnJ/s1600/future.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="275" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjl_Qx3xJm6WfVdF7Ge4c-ppsqLA18WeDJCfdGMUmLmruH6xyhkljyCRdMgoPAKBSsMrS_lfF5vBegAJ4tm2l7taTV9uBfR8wrdSSvnSBPj_97ryHxCC00GnkU6p3I0uQCekH9Nd2EvFwnJ/s400/future.jpg" width="400" /></a></div>
<br />Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-5564205761385715122013-05-29T04:58:00.001-07:002013-05-29T04:58:15.090-07:00<br />
<span style="color: #f3f3f3;">Szeretnék veled lenni most is</span><br />
<span style="color: #f3f3f3;">Zsenge fűszálon feküdni holtamig</span><br />
<span style="color: #f3f3f3;">Elmenni veled a csillagokig,</span><br />
<span style="color: #f3f3f3;">Réten futni, lágy virágok közt</span><br />
<span style="color: #f3f3f3;">Eltüntetni közöttünk utat s időt,</span><br />
<span style="color: #f3f3f3;">Téged csókolni a világ végezetéig</span><br />
<span style="color: #f3f3f3;">Lejteni végtelen forró táncot, s </span><br />
<span style="color: #f3f3f3;">Elbújni minden rossz elöl mi valaha üldözött.</span><br />
<span style="color: #f3f3f3;">Kútból vízözön, szemeidből vagy a csupa öröm.</span><br />
<span style="color: #f3f3f3;"><br /></span>
<span style="color: #f3f3f3;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZUXnzRDYTEbxXHwGYT9ib0Wv6sy_1-pVjySDkol8JA9O89vdWpjVSWwloXHylTT0UhNCbhETAzVFqqD5eR20OMOZsR9nCh5w0KFTgKcy6sjV6TqXDq4Vb5iOQF-23xqV8UlimGcUvYkT4/s1600/blog.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZUXnzRDYTEbxXHwGYT9ib0Wv6sy_1-pVjySDkol8JA9O89vdWpjVSWwloXHylTT0UhNCbhETAzVFqqD5eR20OMOZsR9nCh5w0KFTgKcy6sjV6TqXDq4Vb5iOQF-23xqV8UlimGcUvYkT4/s640/blog.jpg" width="640" /></a></div>
<span style="color: #f3f3f3;"><br /></span>
Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-56277937398000162702013-05-27T09:43:00.000-07:002013-05-27T09:46:11.087-07:00Szeretlek<div style="text-align: center;">
<span style="color: #eeeeee;">Csókom kísérjen egy éjszakán át,</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #eeeeee;">Ölelésem vigyázzon egy életen át rád.</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #eeeeee;">Fogom kezed amíg a csillagok fénye ki nem huny, </span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #eeeeee;">S várok pillantásodra míg a nap újra ki nem gyúl.</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #eeeeee;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiX6zh1btaF30MY9TSjLD2Bfa4L9HWS_kNh6t7HqkfTwcD4eBQkJEy7vqwiGbdhN7Q-hR6Wx_cxRXh9_xJClnF7HPyf8JCzzZCZvzfc3Zercox8XIcEWlDc2423NlQRVJ6ciisEM629Y9CQ/s1600/szeretlek_20110716103432.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiX6zh1btaF30MY9TSjLD2Bfa4L9HWS_kNh6t7HqkfTwcD4eBQkJEy7vqwiGbdhN7Q-hR6Wx_cxRXh9_xJClnF7HPyf8JCzzZCZvzfc3Zercox8XIcEWlDc2423NlQRVJ6ciisEM629Y9CQ/s400/szeretlek_20110716103432.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #eeeeee;"><br /></span></div>
Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-25149433420204809472013-05-26T10:36:00.002-07:002013-05-26T10:42:13.370-07:00Te vagy nekem<span style="color: #eeeeee;">Te vagy nekem az égen a Nap</span><br />
<span style="color: #eeeeee;">Minden estémen a legfényesebb égitest,</span><br />
<span style="color: #eeeeee;">Életem könyvében az első és utolsó lap,</span><br />
<span style="color: #eeeeee;">Álmaim őre, aki mindig szép álmokat fest.</span><br />
<span style="color: #eeeeee;"><br /></span>
<span style="color: #eeeeee;">Te vagy télen az első lágy kis hópehely</span><br />
<span style="color: #eeeeee;">Őszi fuvallatban az első vörösen hulló levél,</span><br />
<span style="color: #eeeeee;">Tavaszi zápor idején a gyors búvóhely,</span><br />
<span style="color: #eeeeee;">Nyári hibáim után az újabb tárulkozó esély.</span><br />
<span style="color: #eeeeee;"><br /></span>
<span style="color: #eeeeee;">Mert hiányod ellen ezer szó sem elég</span><br />
<span style="color: #eeeeee;">Veled lenni egy élet is kevés,</span><br />
<span style="color: #eeeeee;">Mosolyodban lelkem szinte meg ég,</span><br />
<span style="color: #eeeeee;">Bármit is mondanak az igaz boldogságról:</span><br />
<span style="color: #eeeeee;">Az ehhez képest mind-mind csak kertelés.</span>Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-8177902514297902162013-03-29T14:54:00.002-07:002013-03-29T14:54:39.162-07:001. fejezet<br />
Újra végigsétáltam a gőzmezőn. Birodalmam egész határát a kín forrósága töltötte be. Fájdalomtól szenvedő sikolyok, bosszút ígérő nevetések töltötték be a végtelen poklot.<br />
Az én kezem irányítása alatt működött az egész. Azt hihetném hogy a hatalom csakis jó lehet, oly mindegy hogy mi fölött tartod. Habár ínyemre van hogy egész világot vezetek, azalatt a másik alatt amelyet még nem láttam csak alig fél órára, mégis hiány fog el mikor visszagondolok előző otthonomra.<br />
Már több mint két évezred óta vagyok itt, irányítom, terelgetem az ide kerülő embereket. Mégis túl gyakran eszembe jut hogy vajon lehetett volna más utat választanom, ha talán máshogy játszom ki a lapjaim nem éppen ide kerülök. De nem.. ott sem élhettem, megalázva, rangomat teljesen a földbe tapostatva.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
Dimitri jött velem szembe, hosszú bőrkabátjára vér és kén tapadt. Csizmája sarka besüllyedt az elszárad láva sárban. Nem rég óta kezdett, a gyomra még nem volt elég erős hozzá hogy az első számú kínzóhoz rakhassam. Szemében még tombolt a földön szerzett tapasztalatok, érzelmek ezrei. Még mindig sajnálta ha valakit bántania kellett, a többiek piszkálódásának egyenes célkeresztjévé vált.<br />
- Nem hajlandó alkut kötni. Én pedig nem vagyok hajlandó tovább csinálni. Tudom hogy ehhez hozzá kéne szoknom de egyszerűen nem megy. - egyesek szerint első számú lázadó, senki nem fogadta be, pedig már lassan 10 éve hogy idekerült. Lentebb már nem mehet. A pokolból pedig még senki nem jutott föl.<br />
- Tudom. - nem tudtam többet hozzászólni, értettem hogy mi a problémája, eleinte én sem tudtam hozzászokni. Több mint fél évszázadig a pokolnak nem volt vezetője. Egyszerűen képtelen voltam rá.<br />
- Te mégis hogyan tudod ezt csinálni? Tudom hogy már régóta vagy itt, de mikor szoktad meg hogy örökös szenvedés és vér tapadjon minden ujjadhoz?<br />
- Nem szoktam meg. Nem is fogom soha.<br />
- Ha nem szoktad meg, akkor mégis miért csinálod?<br />
- Különben engem kínoznak. - arcát teljes meglepettség lepte el. Általános alku ugyanis nálunk hogy a kínzottat 5 évig kínozzuk, és minden magángondolatától, érzésétől megfosztjuk. Ezután választhat hogy örökké a láva fölött lesz kínoztatva....vagy pedig ő kínoz. Mindenki tudta hogy ez rám természetesen nem vonatkozik, hiszen én vagyok az irányítója mindennek. De az én történetem nem ismeri senki, ezért nem is tudhatják hogyan lehet nekem általános alkum.<br />
- Nem tudom te hogy vagy vele, de én ráérek.<br />
- A lakomban találkozunk, én még sétálok egyet.<br />
Dimitri a fürdő fele vette lépteit, én pedig el látogattam a portára. A kopol kapuja. Annyi rémtörténetet hallottam már róla. Mégsem közelíti meg egyik sem a leírását. Bárki is képzeli el a poklot, csak próbálkozhat Ha el tudná képzelni bárki is hogyan nézhet ki a szenvedés és fájdalom örökös gyűjtőhelye, a bűn és mocsok bugyra, akkor fel tudna készülni a legrosszabbra. De mint tudjuk... a legrosszabbra felkészülni lehetetlen.<br />
Ellenőriztem a kaput, elköszöntem Fahrentől remélve hogy nem bóklászol el nőket lesni miközben özönlenek befelé a lelkek. Enethreolt elküldtem megetetni a vérebeket, majd kiadtam útját fekvőhelyére látva hogy matt részegen már nem sok feladatot tudna ellátni a mai nap.<br />
Visszafelé azon gondolkoztam vajon fog e ez a hely valaha is változni. Örökké fiatalok, és bánatosak vagyunk.. üdvözülést ugyan nem vár egyikőnk se, de jobb "életet" igen. Bárcsak nevethetnék még egyszer, vagy érezhetném a felhők puhaságát arcomon.<br />
Dimitri végtelen nyugalommal terült el a bőrrel bevont csontkanapén. Véres kabátját a fogasra dobta hanyagul. Mikor meglátott türelmetlenül intett a mellette lévő helyre. Leültem hát és nem sokat kellett várnom a kérdésére.<br />
- Te nem ide születtél jól mondom? - elgondolkoztatott vajon mit láthat rajtam amit más nem... vajon látni lehet e egyáltalán rajtam hogy régen egy sokkal jobb helyről jöttem?<br />
- Mond hallottál már Ádámról igaz?<br />
- Mármint arról az Ádámról? - szemöldökét megemelte, utalva rá hogy egy olyan személyről beszél akit mindenki ismer.<br />
- Az első emberről akit Isten megteremtett...<br />
- Te találkoztál vele? Te tényleg egy vénasszony vagy. - ha lenne humor idelent most elnevettem volna magam. De a kín és szenvedés mindent kitaszított már belőlem. Az újonnan érkezőkből az elsők közt van a humor amit kikínzunk.<br />
- Gyermeket is adtam neki. - tekintetében csak nőtt a kíváncsiság de nem tudta milyen kérdést tehetne fel hogy megfelelően kielégítsem kíváncsiságát. Így hát belekezdtem.<br />
- Isten megteremtette Ádámot saját maga képmására, aztán úgy döntött társat is ad mellé. Ez volnék én. Szőke hajam, barna szemeim és rózsapiros ajkaim voltak. Ádám nem volt egy túl kedves ember. Önző, saját maga igazát fitogtató makacs és nem utolsó sorban lekezelő. Úgy tartotta az én dolgom őt etetni, mosdatni, kiszolgálni minden téren. Teljesen megfelelt neki az a kiszabott élet amit kapott. Nem szeretett volna többet, nem vágyott saját maga vágyai kielégítésére, az ösztönök amit beleültettek bőségesen megfeleltek. Én nem így éreztem, hamar kitört belőlem az akarat, a jobb lét utáni vágy, hogy saját magam alakíthassam az életem. Felvetettem az ötleteim az úrnak hogy miként lehetne változtatni jól kiötlött világalapító tervén. Az embereket a bűnben szabályozzuk, de ami örömöt okoz, és szívük vágya az tehessék szabadon. Úgy gondolta lázadni merészelek ellene, hogy át akarom venni terhét és ezzel őt letaszítani jogosan megszerzett trónjáról. Úgy döntött kiűz a paradicsomból és az üres földre vet, hogy magányomban bolonduljak meg. Kiűzetésével képességekre tettem szert. A pokol és menny között az üres föld nem volt mással töltve csak kihasználatlan tobzódott erővel, ami lehetővé tette hogy használva azt kapcsolatot teremtsek bármelyik fenti lény gondolkodásával. Évát megpróbáltam elérni, és rávenni a gondolkodásra. Ész érveket hoztam fel neki a változás mellett. Éva együgyű és túlságosan betanított volt. Félt hogy rossz útra tér és elveszti a paradicsomot. Szólt hát Istennek aki haragjában a földtől elvett minden erőt, ezzel engem is megfosztva mindentől. Külsőmet a teljes ellentétére forgatta, majd leűzött a pokolba. Lucifer nejéül szeretett volna engem, amihez nekem nem igazán volt ínyem. Éveken keresztül kínoztatott, megtudta minden érzésem. Rájött hogy a legnagyobb büntetés nekem az hogy elvesztettem minden szépet, hogy idelent kell sínylődnöm és néznem hogy mások hogyan szenvednek. Így hát általános alkut kötött velem. Vagy akarattal veszi el tőlem ami neki kell és kínzott feleségeként szenvedek örökké. Vagy átveszem a pokol irányítását, megtartva őt másod flottásként ugyanakkora hatalommal mint az enyém.<br />
- És te elfogadtad.<br />
- El. Aztán évek múltán amikor egyik éjszaka a vérebekkel nyúzatott meg mert egy érkező lelket úgy ítéltem meg hogy nincs itt helye, és ezt lázadásnak vélte, erőszakot próbált tenni rajtam. Suzi az én vérebem volt. Elharapta a torkát, majd legyengülése miatt sikerül elvonszolni a fő vulkánig és ott betuszkolni testét. Az öregebbeknek azóta egyfajta kegyhely. Enethreol azóta alkesz, Cézár pedig ezóta nem jött ki a ketrecéből. Ha kijönne eltépné Suzi torkát, hogy kiegyenlítse halott gazdája sebeit.<br />
- Szóval.. ezért a sebek az arcodon.<br />
- Igen. - szinte láttam ahogy súlyosan kattognak a kerekek az agyában. Próbált minden apró részletet lejátszani, következményeket levonni. Kereste a megfelelő szót, de nem igazán találta meg.<br />
- Nem próbáltál meg soha feljutni innét?<br />
- Nem. Azt hiszem már félek hogy odafent milyen lehet az élet. Félek hogy nem annyira jó mint azt elképzelem. Nem akarok csalódni az egyetlen fénypontban ami kitölti a napjaim.<br />
- És ha azt mondanám hogy biztos nem csalódnál? Hogy én elmesélhetem neked az egészet ami odafönt van?<br />
- HAGYD ABBA!! Olyan törvények megszegésére buzdítasz melyeket én magam állítottam föl! Nincs odafönt és nem is lesz! Ha lehetne kiskaput találni nem gondolod hogy közel 2000 év alatt megtaláltam volna?<br />
- De mivan ha a kiskapu csak nemrég nyílt meg, így régen nem tudhattál róla és nem is használhattad? Ha én biztosan tudnám hogy van...velem jönnél?<br />
- Befejeztük mára a beszélgetést! Úgy tudom van dolgod! Sophie a te ügyed ha tetszik ha nem! Ne nálam próbáld meg kihúzni magad a munka alól.<br />
- Tudod jól hogy ő sosem fogja elfogadni az alkut...<br />
- Tudod hogy Suzi nem evett még ma..<br />
Düh lángolt a tekintetében. Minden egyes porcikája reszketett egy mondatért. De az életével mégsem mert játszani. Letépte kabátját a fogasról és elviharzott. Magamra maradtam a gondolataimmal, és azzal amit Dimitri csótányként rakott kaparászni a fejembe. Ez a kis taknyos teljesen kifordít néha magamból.<br />
Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-67487376566819878052013-03-29T11:17:00.003-07:002013-03-29T11:18:54.032-07:00<br />
Amikor kinyitottam a szemem az első amit megláttam a végtelenség volt.<br />
A bolyongó üresség, a kavargó világegyetem. A fény, a sötétség, az igazság és a hazugság. Abban a pillanatban az ő szemein keresztül akartam látni a világot. Az ő szemén keresztül akartam látni magam, bele akartam nézni a saját szemembe hogy megtudjam, vajon az én szememben is ennyi minden tükröződik, vajon az én szememből is így ordít a világmindenség?<br />
Végig simított az arcomon és egyszerre minden amit eddig láttam eltűnt. Csak egy valami maradt a szemeiben, valami meleg és bársonyos. A lelkem simogatta, szívem foltozta.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYt8ceIB-89WdZn9tTMYJZ9KWG81g0hifyQ4rUJdiRHgWQxXCuyx2b_x7lLkWSY-0UEopeX7ab63aV6dvcIKA5ou8S5M_U4TD64U8fNp6MIH0rlQP_RmS2IDc9wXCrAE1NLi338vluJMSj/s1600/k%C3%A9k+szem+f%C3%A9rfi.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="425" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYt8ceIB-89WdZn9tTMYJZ9KWG81g0hifyQ4rUJdiRHgWQxXCuyx2b_x7lLkWSY-0UEopeX7ab63aV6dvcIKA5ou8S5M_U4TD64U8fNp6MIH0rlQP_RmS2IDc9wXCrAE1NLi338vluJMSj/s640/k%C3%A9k+szem+f%C3%A9rfi.jpg" width="640" /></a></div>
Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-64887626011526385052013-03-29T05:02:00.001-07:002013-03-29T05:04:04.867-07:00Epilógus<br />
A sötétség lassan lekúszott a válláról, végig sikamlott a testén, majd karmolva ugyan de elhagyta őt. Sikítva suhant el a szélben, felkavarva maga után a port, megtáncoltatva a leveleket.<br />
Fázott...apró kis dudorok lepték el a testét, szőrszálai az égnek álltak. Fogai vacogtak, pupillája hatalmasra nőtt az ijedségtől. Egy fényfolt jelent meg előtte, ami belébujt, és melegséget árasztott szét benne. Testére selemyszerű fény borult meleg köntösként. Arcán a sebek begyógyultak, törött bordái fájdalom nékül helyre álltak.<br />
Régóta nem érezte az üdvösség fényének melegét. Arra gondolt vajon ha akkor ezt mind nem adja föl, akkor most nem kell ennyit szenvednie érte hogy újra megkapja. De nem... Ha akkor nem bukik le, és válik rémálmok főszereplőjévé évszázadokra, akkor nem harcolja ki a változást.<br />
Talán az ő szenvedése másoknak tanulság lesz. Egy választó út, egy példa hogy ha valamit akarunk és az nehéznek bizonyul akkor szenvednünk kell érte. Hogy nem azonnal kapjuk meg amit akarunk, de annak hatása nagyobb lesz mint azt valaha képzeltük.<br />
<br />
A harc véget ért... A jó nem nyert...de kapott egy kis időt!Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-59301484349655552782013-03-28T11:35:00.004-07:002013-03-28T11:35:53.520-07:00Egyszer el fogsz sétálni mellettem úgy hogy észre sem veszel... Talán többször is.<br />
De mikor szembe jössz majd velem és azt veszed észre hogy én átnézek rajtad ne lepődj meg! Rendetlen vagyok, így van! Sokáig halogatom a takarítást ezért sokáig nyelem a port. De mikor én kitakarítok nyoma nem marad a szemétnek! Ezért aztán belőled is egyszer annyi fog bennem maradni mint a szobámban egy taknyos zsepiből. Lehet hogy sokáig fog tartani, és újabb kosz lesz, de legalább nem olyan amit te hagytál bennem....<br />
Elsétálok majd a szélben és nem marad neked más belőlem csak az a sok szemét amit tőlem fúj a szél az arcodba.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1fQDBzonmDoHqCXFOjC_znBOPDCKdf69QmcxICZZoIH4V-wfMxIxozDSi0h942oswCGJ42OGQ-b3abn1J5-XHoWw7faZa4nW3uQ2uC_nSGlcSJwlPpDcXL8t381-7PmmJ3sx5dV3tFCmf/s1600/forg%C3%B3sz%C3%A9l.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1fQDBzonmDoHqCXFOjC_znBOPDCKdf69QmcxICZZoIH4V-wfMxIxozDSi0h942oswCGJ42OGQ-b3abn1J5-XHoWw7faZa4nW3uQ2uC_nSGlcSJwlPpDcXL8t381-7PmmJ3sx5dV3tFCmf/s640/forg%C3%B3sz%C3%A9l.jpg" width="640" /></a></div>
Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-78761437190825089952013-03-19T12:56:00.004-07:002013-03-19T12:56:41.830-07:00Miért sír a szemem minden este, mikor egész nap mosolyog a szám?<br />
Mert amikor a szám már nem is érint téged, a szemem mindig látni fog amíg nincs más!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2pp2jClLKO5ofb1_gsiu0WbaA0nOS0PrUd832EzhQJ3MDolkMiJs-EEVhJ4c2CN-m9D-Pd3h49OS8fhPOXa5MmD2zYT3qCZFdQi8D_XMwjYkhE9S2WTfEoi3wobOPtERbhZgAxQJNJu5N/s1600/20110104gyogyuljo1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2pp2jClLKO5ofb1_gsiu0WbaA0nOS0PrUd832EzhQJ3MDolkMiJs-EEVhJ4c2CN-m9D-Pd3h49OS8fhPOXa5MmD2zYT3qCZFdQi8D_XMwjYkhE9S2WTfEoi3wobOPtERbhZgAxQJNJu5N/s1600/20110104gyogyuljo1.jpg" /></a></div>
<br />Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-45507442026744185052013-03-16T18:36:00.004-07:002013-03-16T18:36:46.097-07:00Időnként mindenki elér egy olyan pontra az életében, hogy mérlegelnie kell hogyan haladjon tovább.<br />
Számolni kell a kockázatokkal, és tudni kell előrelátni. Meg kell értenünk hogy semmiben nem lehetünk biztosak, még abban sem hogy éppen rossz, vagy jó lépést teszünk meg.<br />
Nem az a pont fog boldoggá tenni amikor elhatározod magad és lépsz, hanem amikor már fény derül arra valóban megértéssel nézel e vissza arra a döntésedre amit korábban meghoztál. Ha nincs ilyen az életedben garantáltan kódorogni fogsz, és örökösen újabb kacskaringós utat választani.<br />
<br />
Meg teheted.... Csak vigyázz! Sosem tudhatod hol ütközöl útépítésbe :)Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5558014304471131694.post-88718576559063644872013-02-26T12:41:00.003-08:002013-02-26T12:43:12.474-08:00Nem maradt más, csak külső burok. Itt ott megtört, de egyre szilárdabb. A köd lassan eloszlott, a fény áttört a réseken és kisütötte szemem utolsó világát. Nem... Nem mondanám hogy ez egy újjászületés. Ahhoz hogy újjászüless először meg kell születned. De én nem születtem meg, csak a világra dobták a lelkem, ami keresett magának egy testet. Egy testet ami kellőképpen eltakarja hogy milyen is valójában a lélek.<br />
Nem maradt más. Nem vagyok egy egész, azt hittem ez nyilvánvaló hogy magaddal viszed mindenem mikor elmész. A többieknek nem maradt már szinte semmi. Lehet velem beszélgetni, nevetni, egy jóízűt sírni, vagy éppen csak mélyre ásni...De nem fogsz semmit találni. A többi érzést elhurcolták az előző lakóim, akik úgy bántak rövid lakhelyükkel mint gyermek a sokadik játékával.<br />
Itt állok, én, egy üres porhüvely, lelkemnek elhagyatott háza, tele emlékekkel rólad, rólatok, és valamikor régen... ott mélyen ott van az is.. aki egyszer talán voltam egykor....Zsuuhttp://www.blogger.com/profile/16543561620099123519noreply@blogger.com0