Agy: Mégis mit hittél?
Hogy örökkévalóságot ingyen vehetnél?
Szív: Tudom mi jó annak szenvedés az ára...
De azt hittem járhat ennyi nekem mint megfáradt pára..
Agy: Egy ember élete is kevés mindahhoz,
hogy végtelenségig láncolj valakit magadhoz!!
Szív: Tudom naiv voltam és ostoba...
Bár sose csattanna idő kegyetlen ostora!
Reméltem és vakon bízva hittem....
Akartam hogy kapjam mi sokat belevittem!
Agy: Te szegény kicsiny, ügyetlen lélek!
Minden esésedkor csillogva huny ki fényed.
Miért nem vagy óvatos? Kissé megbúvó...?
Nem köthetsz életet azért mert téged óvó!!
Szív: Segíts nekem! Szólj! Mit tegyek?
Ahhoz hogy kapjak is mennyit kell elvegyek?
Agy: Segítek én mindig.... csak kezem ellököd!
Súgok eleget mégis fülednek ez mind sűrű köd..
Újra el fogsz esni... és én megszidlak!
Értem sírsz én meg minduntalan felhúzlak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése